Kemény István (1925-2008) szociológust 1970-ben bízta meg a Minisztertanács Tanácsügyi Hivatala azzal, hogy készítsen reprezentatív felmérést a magyarországi cigányság helyzetéről. A kutatás az MTA Szociológiai Intézetének égisze alatt folyt, a terepmunkák 1971 elején kezdődtek, és zömében még abban az évben be is fejeződtek. A terepmunkát pályakezdő kutatók, illetve a téma iránt érdeklődő, kutatási tapasztalatokkal még nem rendelkező fiatalok, javarészt egyetemi hallgatók végezték. Az utóbbiaknak egy-két próbainterjút kellett csinálniuk, és Kemény ez alapján döntötte el, hogy ad-e nekik munkát vagy sem. A terepmunkában kiemelkedő szerepet játszott a jelentős néprajzkutatási tapasztalatokkal rendelkező Csalog Zsolt, aki már az 1970-es előkészítő szakaszban is részt vett, és Barcson végzett egy a kutatási eszközöket kipróbáló próbafelmérést is. Kemény törekedett arra, hogy cigányokat is bevonjon, így került a kutatásba Lakatos Menyhért, Sziklai Imre, és egy rövid időre Choli Daróczi József is (Havas, 2016). Az ún. romakutatás-sorozat a Kemény István nevével fémjelzett 1971-es, a magyarországi cigányság helyzetét feltérképezni kívánó reprezentatív felmérés interjús anyagait tartalmazza. A gyűjteménybe került interjúk közül a legtöbb (61%) Komárom, Pest, Fejér, Vas megyében illetve Budapesten került rögzítésre. A gyűjtemény összesen 237 darab interjút tartalmaz. A kutatás keretében elkészült interjúk ugyan nem állnak teljes számban rendelkezésre, ám ennek ellenére az interjúk összessége jól tükrözi a magyarországi cigánytársadalomnak a 70-es évek elejét jellemző sokszínűségét, belső rétegződését. Kemény kutatása tiszavirágéletűnek bizonyult – a hatalom retorikájával és propagandájával szemben korábbi fellépése miatt egy idő után már igyekeztek a munkáját ellehetetleníteni. Kemény ugyanis „1970 végén az MTA székházában szűk szakmai közönség előtt ismertette az ugyancsak általa vezetett szegényvizsgálat főbb eredményeit. Az egyébként rendkívül visszafogott előadásban megérintett egy tabut: a hivatalos ideológia ellenében nyilvánosan kimondta, hogy Magyarországon vannak szegények, és ennek strukturális okai is vannak. E „szabálysértés” következtében a pártvezetés verdiktjének megfelelően nem kívánatos személlyé vált a magyar szociológiában, és fokozatosan megfosztották minden kutatási lehetőségtől. Kapcsolódó források: Havas Gábor: "A Kemény István vezette 1971-es országos reprezentatív cigányvizsgálat keretében készült interjúk" socio.hu 2016/2. https://socio.hu/uploads/files/2016_2/kemeny_gyujt.pdf A 20. Század Hangja Archívumban megtalálható gyűjtemények rövid ismertetője https://20szazadhangja.tk.hu/kutathato-gyujtemenyek-uj