Dávid János empirikus beállítottságú szociológus, aki az interjús módszertan elkötelezettjeként a hitelességből származó meggyőző erőben látja a kommunikáció zálogát, a lehetőséget, hogy az interjúalany elbeszélése révén megnyíljon egy személyes világ.
Dávid János kutatásai mindenekelőtt a munkások világának, kultúrájának, életmódjának feltárására irányulnak. 1971-ben, Kemény István révén került a KSH-ba, Cseh-Szombathy László osztályára, ahol az országos szegényvizsgálatban, majd a cigányvizsgálatban dolgozott. Miután Keményt eltávolították, Dávid Jánosnak évekig meg volt kötve a keze, nem foglalkozhatott 1945 utáni kérdésekkel. A gyűjtemény részét képezik a Hohffer-Schrantz MG Gépgyár 1930-as éveiről folytatott 1971-es történeti vizsgálat dokumentumai (Ipari munkásság az 1930-as évektől, 2). A kutatást megalapozó szakirodalmi áttekintés anyagai nem szerepelnek a digitális gyűjteményben (Az 1930-as évek társadalomtudománya, 1).
A moratórium után az 1970-es évek közepén, a Kádár rendszer fogyasztói kultúrája, a “fridzsider szocializmus” körvonalazódásának idején nyílt lehetősége részt venni egy egész országra kiterjedő, de főként Budapestre koncentrálódó társadalmi rétegződési vizsgálatban. A maguk között “inventárium vizsgálatnak” elnevezett, kizárólag interjúkra alapuló kutatásban (a gyűjteményben: Jövedelemszerzés és fogyasztás, 3) a kutatók D. W. Osgood nyomán a lakókörnyezet megfigyelésével, a fellelhető használati tárgyakból vontak le következtetéseket a társadalmi státuszra nézve. A Dávid János szerint módszertanilag elhibázott, ám társadalomtörténetileg annál értékesebb, hatalmas interjúanyag javarészt feldolgozatlan.
Dávid János még a Kemény-féle szegénységvizsgálat idején, 1971-ben folytatott először kutatást a nagy múltú salgótarjáni gyárak környékén. (Ezek az interjúk az Archívumban őrzött Kemény István gyűjteményben lelhetők fel). A második salgótarjáni munkáskutatást, amelyre 10 évvel később került sor a Társadalomtudományi Intézet megbízásából, már ő maga vezette. Ez egy alapvetően kérdőíves vizsgálat volt, de mellette, illetve a következő öt-hat évben Dávid és munkatársai rengeteg interjú készítettek a salgótarjáni üzemekben és a város egyik munkásnegyedében (Salgótarjáni munkáskutatások, 5). A hatalmas anyag kevéssé lett feldolgozva.
1986-tól a rendszerváltásig egyetemi szeminárium keretében Dávid János a diákjaival együtt folytatott kutatást a modern ipar Fehérvári út környéki gyártelepein (Fehérvári úti kutatás, 7) és más fővárosi üzemekben (Különféle budapesti munkásinterjúk, 6), aminek folyományaképpen a teljes társaság az akkor születő Liga szakszervezet berkeiben kötött ki. A gyűjteményben önálló egységet alkot az a kutatás, amely az átmenet éveiben a munkások tulajdonossá válásának folyamatát elemezte (Privatizáció, dolgozói részvények, 9).
Dávid János az 1980-as években kezdett el lakásszociológiával foglalkozni. A főváros tisztviselőknek, felsőmunkásságának, a középosztálynak szánt lakásépítési akciói kapcsán készített interjúkat és folytatott kérdőíves vizsgálatot, majd írt ezek alapján tanulmányokat, beszámolókat a Pénzügyminisztérium lakásosztálya számára a lakhatás és a társadalmi státusz összefüggéseiről. Két városfejlesztési projekt hátteréül szolgáló szociológiai felmérés anyagait, az érintett kerületek lakosságának szokásait, életmódját, igényeit feltérképező vizsgálat dokumentumait tartalmazza az egyik sorozat (Városrevitalizáció, 4).
Az 1956 december 8-i salgótarjáni sortűzről 1988-1989-ben, Schiffer Pál dokumentumfilmjeihez készített videóinterjúk sajnos nem kerültek a gyűjteménybe, de az átiratok szerkesztett formában megjelentek egy kis kötetben. Az esemény rekonstrukcióját szolgáló felderítő munka során 60-80 emberrel - áldozatokkal és a megtorlásban résztvevőkkel - sikerült Dávidnak és kutatótársának, Greskó Sándornak hólabda módszert alkalmazva kapcsolatba kerülnie. A nyomozáson túl az érintettek hányatott utóéletének megismerése tette szociológiailag különösen izgalmassá ezt a munkát.
Az 578 digitális fájlból álló gyűjtemény tételeinek túlnyomó többsége interjú munkásokkal, városi vezetőkkel, lakosokkal, de találhatók közöttük tanulmányok, tanulmányrészek, kérdőívek, adatsorok, jegyzetek, megjelent cikkek, kiadványok, valamint hivatalos jelentések, jegyzőkönyvek is, továbbá tartoznak hozzá a digitális gyűjteménybe be nem került, ám a fizikai gyűjteményben fellelhető szakirodalmak, hivatalos iratok.