Társadalmi beilleszkedési zavarok. Kutatás tárgyszavai: társadalmi integráció, szocializáció. A gyűjtemény kutatási engedéllyel hozzáférhető és kutatható. Az interjúk a nyolcvanas évek második felében és közvetlenül a rendszerváltás előtt (1986 és 1990 között) készültek. Az interjúalanyok életkor, nem, foglalkozás szempontjából meglehetősen heterogén mintát alkotnak – ami inkább a forrásanyag előnyére válik. Az interjúk hossza változó (30–150 gépelt oldal között), de elkészítésüknél azonos vezérfonalat használtak, az interjúk a kérdések sorrendjében hasonló narratívát követnek. A kérdések általában az interjúalany társas kapcsolataira vonatkoznak a szó legtágabb értelmében. A beszélgetések egy részletes családtörténettel kezdődnek, az interjúalany legalább a nagyszülőkig, de ha tudomása van róla, távolabbi felmenőkig is visszanyúlva mesél a család különféle ágainak társadalmi helyzetéről, életkörülményeiről, a házasságok motivációiról. Szinte kivétel nélkül az összes interjúban részletes beszámoló olvasható a szülők anyagi helyzetéről, lakóhelyéről, életkörülményeiről, világnézetéről, házasságukról és az interjúalannyal való kapcsolatukról. A kérdések külön kitérnek az interjúalany szüleinek nevelési elveire, a családi miliőre, szocializációs mintákra, testvérekkel való viszonyra. A következő téma az iskola. Az interjúalanyok általában elég részletesen beszámolnak óvodai, iskolai tapasztalataikról, ide értve az iskolai pályafutást, teljesítményt, az iskola, osztály miliőjét, a közösségi életet, a tanárokkal való viszonyt, a gyerekkori társas kapcsolatokat. Az iskolai pályafutás elbeszélése természetesen kiterjed az interjúalany közoktatásban való teljes részvételére: ugyanilyen részletességgel és hasonló szempontok szerint olvasható beszámoló a középiskolai és a főiskolai-egyetemi évekről is (teljesítmény, társas kapcsolatok, barátok, szabadidő eltöltése stb.), kitérve természetesen az adott korszak társadalmi vagy ifjúsági szervezeteiben (cserkészet, KISZ) való részvételre, vagy annak elmaradására. Az interjúk következő kérdéssora az interjúalany szakmai pályafutására vonatkozik, ide értve a pályaválasztás motivációit, a munkahelyeket, a szakmai előmenetel sikereit, kudarcait, főnökeihez, kollégáihoz való viszonyát, felnőttkori barátságait és egyéb társas kapcsolatait. Végül az interjúalanyok beszámolnak saját családjukról, házasságukról, gyerekeikről, saját nevelési elveikről és gyakorlatukról, jelenlegi rokoni, baráti és más társas viszonyaikról. Az interjúkat többnyire gyakorlott szakemberek készítették, a legtöbb interjú mély, személyes, őszinte és részletes élettörténeti elbeszélés, amely tartalmazza az interjúalany világnézetére, gyakorlati morális elveire, meggyőződéseire való reflexióit a konkrét események, élmények elbeszélésével együtt. A családtörténeti és a saját életút elbeszélései a 36 interjúban időben és térben is nagy merítést adnak a XX. század magyar társadalomtörténetéből. A heterogén mintában az 1920-as és az 1950-es évek között született férfiak és nők szerepelnek, az interjúalanyok foglalkozás és társadalmi státusz alapján is sokfélék: van köztük például műszaki értelmiségi, szakmunkás, technikus, pap, asztrológus, tanár, vegyész, egyetemi oktató, kutató, bolti eladó, közgazdász, kollégiumi igazgató, államvédelmi besúgó (!), jogász, újságíró. (forrás: https://socio.hu/index.php/so/article/view/570) Kutatás időpontja: 1986-1993. Kutatás helyszínei: Budapest, Hatvan. Alkalmazott módszer: interjúzás. Dokumentumok száma: 77.