A „Zsidó identitás a holokauszt után született generáció körében” című kutatás gyűjteménye második generációs holokauszt-túlélőkkel készített mélyinterjúkat tartalmaz. Az 1980-88 között végzett kutatás középpontjában a holokauszt utáni zsidó identitás és a holokauszt-trauma elbeszélhetősége áll. Ez volt az egyik első olyan vizsgálat Magyarországon, amely a tabusított holokauszt-emlékezettel, a családon belüli feldolgozás és átörökítés folyamataival foglalkozott, a holokauszt transzgenerációs utóhatásait vizsgálta. A kutatás vezetői Erős Ferenc, (1946-2020), Kovács András (1946 -) és Stark András (1948 – 2017) voltak.
A holokausztot és a zsidó identitást körülvevő kollektív hallgatást megtörő kutatás gondolata részben személyes, családi érintettségből is fakadt, részben pedig külföldi kollégák munkája inspirálta. Erős Ferenc szociálpszichológus 1976-ban, féléves amerikai ösztöndíja során találkozott a zsidó identitás témájával, itt ismerkedett meg David Rapaport pszichológussal, akinek másodgenerációs holokauszttúlélőkkel foglalkozó munkája nagy hatással volt rá. Az oral history módszertan alapjait is az amerikai szakirodalomból sajátította el. A hetvenes évek végén Stark András pszichiáterrel közösen jutottak a saját szélesebb ismeretségi körükben folytatott interjúzás gondolatára, eredetileg nem is tudományos céllal, pusztán kíváncsiságból. Stark érintettként (szülei holokauszttúlélők voltak) és orvosként jelentősen hozzájárult a trauma feltárásának módszertanához. Egyéb érdeklődésük (film, jazz), és barátságuk is összekapcsolta őket. Erős éveken át Pécsett tanított, Stark szintén oktatott nemcsak orvosokat, hanem bölcsészeket, évtizedeken át filmklubot, pszichiátriai gyakorlatokat vezetett. Hallgatóikkal megosztották az identitás-, és a traumakutatás ötletét. A gondolatból végül vizsgálatsorozat lett, majd Erős egész pályáját végig kísérte ez a kutatási téma, élete utolsó előadását is erről a kérdésről tartotta.
Másodgenerációs holokauszt-túlélőkként Erős és kutatótársai saját érzéseikről, tapasztalataikról, élményeikről szerették volna megtudni, azok mennyire általánosak. Mindemellett a háború utáni zsidóság sorsa, társadalmi beilleszkedése, a zsidók és nem zsidók magyarországi együttélésének jobb megértése, a traumatikus élmények tovább örökítése is foglalkoztatta őket. Ráadásul mindez összecsengett a kor nemzetközi tudományos életének aktuális irányaival is, a holokauszt-kutatásokkal, trauma-vizsgálatokkal, valamint az interjúkészítés módszereiről szóló vitákkal.
A kutatók hólabda módszerrel, saját ismeretségi körükből indulva kértek fel interjúalanyokat, akiktől arra keresték a választ, mit jelent olyan családban felnőni, ahol a szülők holokauszttúlélők, a családban az üldözés, a meghurcoltatás, a családtagok és ismerősök elvesztésének emlékét őrzik, esetleg titkolják. Ilyen közegben az is kérdés, mikor, hogyan tudatosult bennük a zsidó származásuk. A munkát kezdetben támogatás nélkül, a téma szocializmuskori elfojtása, „ellenzékinek” minősülése miatt ellenséges intézményi közegben, megszakításokkal végezték. Később több forrásból (MTA Pszichológiai Intézet, ELTE Szociológiai Intézet, J. and O. Winter Fund, OTKA) elnyert támogatás segítette a további interjúk felvételét és az anyag feldolgozását.
Az első eredményekről 1983-ban a Magyar Pszichológiai Társaság I. Kongresszusán, szakmai körben számolt be Erős és Stark, aminek mégis komoly politikai visszhangja támadt. A hatalom veszélyesnek ítélte a zsidó identitás kérdésének bolygatását. Ebben az időszakban kapcsolódott a munkába Kovács András szociológus, filozófus, aki számára mindenfajta demagógiát és kirekesztést elutasító, ellenzéki kötődésű kutatóként központi kérdés volt az antiszemitizmus újraéledése. Az áttörést a nyilvánosság felé az 1985-ben megjelent 'Hogyan tudtam meg, hogy zsidó vagyok?' című Medvetánc-cikk jelentette, amelynek hatására önként jelentkezők csatlakoztak mind az interjúkészítők, mind az interjúalanyok körébe.
Az interjúk szisztematikus feldolgozása eddig csak részben történt meg, a kutatók egy-egy tanulmányhoz használták fel a nyersanyagot az őket aktuálisan leginkább érdeklő szempontok alapján. A több ezer oldalnyi interjús anyag „kincsesbánya”, amely további feldolgozásra vár.
„…úgy látszik, hogy ezzel beletaláltunk pont abba a kérdésbe, ami akkor sok ember foglalkoztatott. [...] Hogy hogyan tudta meg, hogy ő zsidó, mit csinált ezzel, milyen események határozták meg a zsidó öntudatra ébredését. Milyen traumatikus élményeket szerzett azáltal, hogy nem tudta, hogy zsidó. Mondjuk az iskolában, a munkahelyen stb. Ezek nagyon érdekes, de nem igazán kibeszélt kérdések voltak. És nem azért volt ennek sikere, mert annyira jó lett volna az, amit csináltunk, hanem egyszerűen azért, mert betöltött egy hiányt. Hiányt próbált bepótolni, és tabukat tört.” (szakmatörténeti interjú Erős Ferenccel, 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhely)
Erős F. – Stark A. A társadalmi diszkrimináció hosszantartó hatása a személyiségfejlődésre: A holocaust utáni nemzedékek identitásproblémái. In A Magyar Pszichiátriai Társaság 1. Kongresszusa. 1. Főtéma, Budapest, 1983, 98–99.
Erős F. – Kovács A. – Lévai K. „Hogyan jöttem rá, hogy zsidó vagyok?” Interjúk. Medvetánc, 2–3, 1985, 129–144.
Erős F. Társadalomlélektani szempontok a zsidó identitás kutatásához Magyarországon. OTTKT Főirány. In Várnai Gy. (szerk.) A társadalmi struktúra, az életmód és a tudat alakulása Magyarországon. Információs Bulletin. Budapest: MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, 1985, 40–63.
Erős F. Zsidó identitás a mai Magyarországon. In A Magyar Pszichológiai Társaság VII. Országos Tudományos Konferenciája 2., Tematikus vitaanyagok. Budapest: MPT, 1985, 387–391.
Erős F. Megtörni a hallgatást. In Múlt és Jövő. Zsidó kulturális antológia. Budapest: Múlt és Jövő, 1988, 19–27.
Erős F. – Kovács M. M. – Kashti, Y. (szerk.) Zsidóság, identitás, történelem. Budapest: T-Twins, 1992
.Erős F. A zsidó identitás szerkezete Magyarországon a nyolcvanas években. In Erős F. – Kovács M. M. – Kashti, Y. (szerk.) Zsidóság, identitás, történelem. Budapest: T-Twins, 1992, 85–97
..Erős F. – Ehmann B. Az identitásfejlődés tükröződése az önéletrajzi elbeszélésben. In Erős F. (szerk.) Azonosság és különbözőség. Tanulmányok az identitásról és az előítéletről. Budapest: Scientia Humana, 1996, 96–113.
Erős F. Az identitás labirintusai. Narratív konstrukciók és identitásstratégiák. Budapest: Janus – Osiris, 2001.
Erős F. A zsidó identitás „felfedezése” Magyarországon a nyolcvanas években. In Bárdos K. – Erős F. – Kardos P. (szerk.) In memoriam Virág Teréz. Budapest: Animula, 2003, 53–58.
.Erős F. – Kovács A. – Lévai K. Comment j’en suis arrivé a apprendre que j’étais juif? Actes de la Recherche en Sciences Sociales, No. 56. Mars, 1985, 63–68
..Erős F. The holocaust and its aftermaths: Patterns of Jewish identity in Hungary. In European Association of Experimental Social Psychology. 7th East–West Meeting: Values, norms, expectations and their violation. Abstracts. Graz, 1986
.Erős F. – Kovács A. – Lévai K. Wie ich schliesslich gemerkt habe, dass ich Jude bin. Interviews mit ungarischen Juden aus der Nachkrieggeneration. In Babylon. Beitraege zur jüdishen Gegenwart. Frankfurt am Main, Heft 3, 1988, 65–79.
Erős F. – Kovács A. – Lévai K. How did I find out that I was a Jew? Interviews. Soviet Jewish Affairs, vol.17. No.3., 1987, 55–66.
Erős F – Kovács A. The biographical method in study in Jewish identity in Hungary. In Hofer, T. – Niedermüller, P. (szerk.) Life History as Personal Construct (Performance). Budapest: MTA Néprajzi Intézete, 1989, 345–357.
Erős F. After Assimilation. Hungarian Jews today. Jewish Socialist, No. 13, Summer, 1988, 19–21.
Erős F. Narusity molcsanyije. (Problemi evrejszkoj identifikacii poszle „holokauszta”). Vengerszkij Meridián, 1, 1991, 13–24.
Erős F. The Construction of Jewish Identity in Hungary in the 1980s. In Kashti Y. – F. Erős –Schers D. – Zisenwine D. (szerk.) A Quest for Identity. Post War Jewish Identities. Tel Aviv: Tel Aviv University, Studies in Jewish Culture, Identity and Community, School of Education, 1996, 51–70.
Erős F. – Ehmann B. Jewish identity in Hungary: a narrative model suggested. In Hadas M - Vörös M. (szerk.) Ambiguous Identities in the New Europe. Budapest: Replika Circle, 1997, 121–133.
Erős F. – Vajda J. – Kovács É. Intergenerational responses to social and political changes. Transformation of Jewish identity in Hungary. In Danieli Y. (szerk.) Intergenerational Handbook of Multigenerational Trauma. New York: Plenum Press, 1998, 315–325.
Erős F. – Ehmann B. Jewish identity in Hungary – a narrative model. In László J. – Rogers W. S. (szerk.) Narrative Approaches in Social Psychology. Budapest: New Mandate, 2002, 121–132
.Erős F. Identity discourses and narrative reconstruction after the holocaust. In László J. and Wagner, W. (szerk.) Theories and Controversies in Societal Psychology. Budapest: New Mandate, 2003, 193–206.
Kovács A. Identitás és etnicitás. Zsidó identitásproblémák a háború utáni Magyarországon. In Erős F. – Kovács M. M. – Kashti, Y. (szerk.) Zsidóság, identitás, történelem. Budapest: T- Twins, 1992, 97–113.
vKovács A. Changes in Jewish identity in modern Hungary. In Webber, J. (szerk.) Jewish Identities in the New Europe. London – Washington: Littmann Library of Jewish Civilization, 1994, 150–160
.Kovács A. Anti-Semitism and Jewish Identity in Post-Communist Hungary. In Braham, R. L. (szerk.) Anti-Semitismus and the Treatment of the Holocaust in Postcommunist Eastern Europe. New York: Columbia University Press, 1994, 125–142.
COURAGE Registry, s.v. „Zsidó identitás interjúk az 1980-as években”, írta Huhák Heléna, 2018.
Szakmatörténeti interjú Erős Ferenccel, 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhely, interjúkészítő: Szász Anna. 2012.
Lénárt András. "Zsidó indentitáskutatások a holokauszt után született generáció körében". Erős Ferenc és Kovács András kutatási gyűjteménye" socio.hu 2016/3, pp. 149-161.
Piotr Filipkowski, Judit Gárdos, Éva Kovács, Vera Szabari. Culture over Structure: The Heritage of Lifestyle Research in the 1970s in Hungary and Poland. Stan Rzeczy 2017 (2) 13.
Szakmatörténeti interjú Stark Andrással, 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhely, interjúkészítő: Tibori Timea. 2015
„Az én különös melódiám”. Szakmatörténeti interjú dr. Stark András pszichiáterrel. Készítette: Tibori Timea. In: Kultúra és Közösség, 2015. 4. 43-71.