Please scroll down for the English language description.
Erős Ferenc „Zsidó identitás a holokauszt után született generáció körében” című kutatási gyűjteménye második generációs holokauszt-túlélőkkel készített mélyinterjúkat tartalmaz. Az 1980-88 között végzett kutatás középpontjában a holokauszt utáni zsidó identitás és a holokauszt-trauma elbeszélhetősége áll. Ez volt az egyik első olyan vizsgálat Magyarországon, amely a tabusított holokauszt-emlékezettel, a családon belüli feldolgozás és átörökítés folyamataival foglalkozott, a holokauszt transzgenerációs utóhatásait vizsgálta. A holokausztot és a zsidó identitást körülvevő kollektív hallgatást megtörő kutatást részben külföldi kollégák munkája inspirálta. Erős 1976-ban, féléves amerikai ösztöndíja során találkozott a zsidó identitás témájával, itt ismerkedett meg David Rapaport pszichológussal, akinek másodgenerációs holokauszt-túlélőkkel foglalkozó munkája nagy hatással volt rá. Az oral history módszertan alapjait is az amerikai szakirodalomból sajátította el. A hetvenes évek végén Stark András pszichiáterrel közösen jutottak a saját szélesebb ismeretségi körükben folytatott interjúzás gondolatára, eredetileg nem is tudományos céllal, pusztán kíváncsiságból. A gondolatból végül vizsgálatsorozat lett, majd Erős egész pályáját végig kísérte ez a kutatási téma, élete utolsó előadását is e témában tartotta.
A zsidó identitás, az asszimilációs folyamatok iránti érdeklődése személyes családi érintettségből is fakadt. Másodgenerációs holokauszt-túlélőkként Erős és kutatótársai saját érzéseikről, tapasztalataikról, élményeikről szerették volna megtudni, azok mennyire általánosak. Mindemellett a háború utáni zsidóság sorsa, társadalmi beilleszkedése, a zsidók és nem zsidók magyarországi együttélésének jobb megértése, a traumatikus élmények továbbörökítése is foglalkoztatta a őket. Ráadásul mindez összecsengett a kor nemzetközi tudományos életének aktuális irányaival is, a holokauszt-kutatásokkal, trauma-vizsgálatokkal, valamint az interjúkészítés módszereiről szóló vitákkal.
A kutatók hólabda módszerrel, saját ismeretségi körükből indulva kértek fel interjúalanyokat, akiktől arra keresték a választ, mit jelent olyan családban felnőni, ahol a szülők holokauszt-túlélők, a családban az üldözés, a meghurcoltatás, a családtagok és ismerősök elvesztésének emléke őrződik, illetve ebben a közegben mikor, hogyan tudatosult bennük zsidó származásuk. A munkát kezdetben támogatás nélkül, a téma szocializmuskori elfojtása, „ellenzékinek” minősülése miatt ellenséges intézményi közegben, megszakításokkal végezték. Később több forrásból (MTA Pszichológiai Intézet, ELTE Szociológiai Intézet, J. and O. Winter Fund, OTKA) elnyert támogatás segítette a további interjúk felvételét és az anyag feldolgozását.
Az első eredményekről a nyolcvanas évek elején, szűk szakmai körben tartottak előadásokat. Ebben az időszakban kapcsolódott a munkába Kovács András szociológus. Az áttörést a nyilvánosság felé az 1985-ben megjelent 'Hogyan tudtam meg, hogy zsidó vagyok?' című Medvetánc-cikk jelentette, amelynek hatására önként jelentkezők csatlakoztak mind az interjúkészítők, mind az interjúalanyok körébe.
A hangfelvételek már nincsenek meg, az interjúleiratokat és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatlapokat Erős Ferenc és Kovács András 2012-ben adta a 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhely gondozásába, a fizikai állomány az OSA archívumában található.
A kutatás keretében összesen 150 interjú készült, amelyből 122 interjú és közel ugyanennyi adatlap maradt fenn és került az archívumba. Projektdokumentáció nem áll rendelkezésre. Az interjúkat Babusik Ferenc, Bakcsi Ildikó, Csallog Zoltán, Erős Ferenc, Gadó János, Gáti Tibor, Geltz Péter, Horváth Albert, Keleti Judit, Kovács András, Kovács Anna, László Katalin, László Klára, Lévai Katalin, Oláh Mónika, Rozsnyai Mária és Vajda Zsuzsa készítette. Az interjúk terjedelme 30-200 oldal között mozog, mindegyik legalább 2-3 beszélgetés leirata. Az interjúk készítői minden beszélgetés mellé felvettek egy részletes kvantitatív személyes kérdőívet (adatlapot) is a szociológiai alapadatokról. Az interjúkészítéshez kidolgozott vázlat kronologikusan halad előre, tartalmazza a II. világháború előtti, alatti és utáni családtörténetet, a személyes élettörténet főbb állomásait és szempontjait (gyermekkor, iskola, munkába állás, életmód), a diszkriminációval, antiszemitizmussal kapcsolatos tapasztalatokat, zsidó szervezetekkel és Izraellel kapcsolatos élményeket, véleményeket. A beszélgetések fókuszában az identitás és a holokauszt kapcsolata, illetve a generációk közötti kommunikáció áll.
A kutatás vezetői Erős Ferenc, Kovács András és Stark András. Az interjúk szisztematikus feldolgozása eddig csak részben történt meg, a kutatók egy-egy tanulmányhoz használták fel a nyersanyagot az őket aktuálisan leginkább érdeklő szempontok alapján. A több ezer oldalnyi interjús anyag „kincsesbánya”, amely további feldolgozásra vár.
„…úgy látszik, hogy ezzel beletaláltunk pont abba a kérdésbe, ami akkor sok ember foglalkoztatott. [...] Hogy hogyan tudta meg, hogy ő zsidó, mit csinált ezzel, milyen események határozták meg a zsidó öntudatra ébredését. Milyen traumatikus élményeket szerzett azáltal, hogy nem tudta, hogy zsidó. Mondjuk az iskolában, a munkahelyen stb. Ezek nagyon érdekes, de nem igazán kibeszélt kérdések voltak. És nem azért volt ennek sikere, mert annyira jó lett volna az, amit csináltunk, hanem egyszerűen azért, mert betöltött egy hiányt. Hiányt próbált bepótolni, és tabukat tört.” (Szakmatörténeti interjú Erős Ferenccel, 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhely)
A kutatáshoz tartozó kutatási anyagok embargó alatt állnak és csak egyedi elbírálás után, korlátozott feltételek mellett kutathatók. Az archívum elérhetősége: voices@tk.hu
Erős’s research collection "Jewish identity among the generation born after the Holocaust" contains in-depth interviews with second-generation Holocaust survivors. The focus of the research conducted between 1980 and 1988 is post-Holocaust Jewish identity and the narratability of Holocaust trauma. This was one of the first investigations in Hungary that dealt with the taboo memory of the Holocaust, the processes of coping and transmission within the family, and the transgenerational aftereffects. The research, which breaks the collective silence surrounding the Holocaust and Jewish identity, was partly inspired by the work of foreign colleagues. Erős encountered scientific approaches to the topic of Jewish identity in 1976, during a six-month American scholarship, where he met the psychologist David Rapaport, whose work on second-generation Holocaust survivors had a great influence on him. He also learned the basics of oral history methodology from American literature. The idea of conducting interviews in their wider circle of acquaintances came up already at the end of the 1970s, when Erős and psychiatrist András Stark were considering such a project, originally not for scientific purposes but purely out of curiosity. The idea eventually resulted in a series of investigations, and the same research topic followed Erős throughout his career; he gave the last lecture of his life on this subject.
Interest in Jewish identity and assimilation processes also stemmed from the personal family background of the researchers. As second-generation Holocaust survivors, Erős and his colleagues wanted to learn more about their own feelings, experiences, and see how common they are. In addition, they were also concerned with the fate of post-war Jews, their social integration, and wanted to gain a better understanding of the coexistence of Jews and non-Jews in Hungary. Moreover, all of this resonated with current trends in the international scientific life of the time, namely, Holocaust research, trauma studies, and discussions about interviewing methodology.
Using the snowball method, the researchers reached out to interviewees from their own circle of acquaintances, asking them what it meant for them to grow up in a family where the parents were Holocaust survivors. More specifically, whether and in what ways persecution, deportation, the loss of family members and acquaintances were remembered in the family, and when and how they themselves became aware of their Jewish origin. In the beginning, the work was carried out without any support, in a hostile institutional environment, with several interruptions due to the suppression of the topic during the socialist era and its classification as belonging to the political opposition. Later on funding was received from several sources (Institute of Psychology at the Hungarian Academy of Sciences, Sociology Institute of Eötvös Loránd University, the J. and O. Winter Fund, the Hungarian Scientific Research Fund), which helped the recording of further interviews and the processing of the data.
Lectures on the first results were held in a narrow professional circle at the beginning of the 1980s. Sociologist András Kovács joined the work during this period. The breakthrough to the public was a publication in the journal Medvetánc in 1985 entitled: ‘How did I discover that I was Jewish?’, as a result of which volunteers joined both the groups of interviewers and of interviewees.
The audio recordings have been lost. The interview transcripts and the related personal data sheets were given to the Voices of the 20th Century Archive and Research Group by Ferenc Erős and András Kovács in 2012, the physical files are kept in the Vera and Donald Blinken Open Society Archives (OSA).
A total of 150 interviews were conducted as part of the research, of which 122 and nearly the same number of data sheets survived and were added to the archive. The project documentation is no longer available. The interviews were conducted by Ferenc Babusik, Ildikó Bakcsi, Zoltán Csallog, Ferenc Erős, János Gadó, Tibor Gáti, Péter Geltz, Albert Horváth, Judit Keleti, András Kovács, Anna Kovács, Katalin László, Klára László, Katalin Lévai, Mónika Oláh, Mária Rozsnyai and Zsuzsa Vajda. The length of the interviews varies between 30-200 pages, each transcripts containing 2-3 conversations. A detailed quantitative personal questionnaire (data sheet) including basic sociological information is attached to each conversation. The outline of the interviews follows a chronological logic, including family history before, during and after World War II, the main milestones and aspects of personal life history (childhood, school, employment, lifestyle), experiences related to discrimination and anti-Semitism, and experiences and opinions related to Jewish organizations and Israel. The focus of the discussions is the relationship between identity and the Holocaust and inter-generational communication.
The research leaders were Ferenc Erős, András Kovács and András Stark. So far, the systematic processing of the interviews has only been partially accomplished. The researchers used the raw material for studies based on the aspects that most interested them at the moment. Thus the thousands of pages of interview material is a "treasure mine" that awaits further processing.
"...it seems that with this we hit on the question that many people were concerned with at the time. [...] How did he find out that he was Jewish, what did he do with it, what events determined his awakening to Jewish self-awareness. What traumatic experiences he had for not knowing he was Jewish, say, at school, at work, etc. These were very interesting, but not really discussed questions. And [our project] didn't succeed because what we did was so good, but simply because it filled a gap. It tried to fill a gap and broke taboos." (professional history interview with Ferenc Erős, Voices of the 20th Century Archive and Research Group)
Research materials pertaining to this collection are under embargo and only partially researchable. Interested researchers should contact the Archive at voices@tk.hu
Lénárt András. "Zsidó indentitáskutatások a holokauszt után született generáció körében". Erős Ferenc és Kovács András kutatási gyűjteménye" socio.hu 2016/3, pp. 149-161. https://socio.hu/index.php/so/article/view/596
COURAGE Registry, s.v. „Zsidó identitás interjúk az 1980-as években”, írta Huhák Heléna, 2018. http://courage.btk.mta.hu/courage/individual/n13540?hu
Szakmatörténeti interjú Erős Ferenccel, 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhely, interjúkészítő: Szász Anna / Interview with Ferenc Erős for the Professional History Collection of the Voices of the 20th Century Archive and Research Group, interviewer: Anna Szász. 2012. https://voices.tk.mta.hu/handle/123456789/1178
Erős F. – Stark A. A társadalmi diszkrimináció hosszantartó hatása a személyiségfejlődésre: A holocaust utáni nemzedékek identitásproblémái. In A Magyar Pszichiátriai Társaság 1. Kongresszusa. 1. Főtéma, Budapest, 1983, 98–99.
Erős F. – Kovács A. – Lévai K. „Hogyan jöttem rá, hogy zsidó vagyok?” Interjúk. Medvetánc, 2–3, 1985, 129–144.
Erős F. Társadalomlélektani szempontok a zsidó identitás kutatásához Magyarországon. OTTKT Főirány. In Várnai Gy. (szerk.) A társadalmi struktúra, az életmód és a tudat alakulása Magyarországon. Információs Bulletin. Budapest: MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, 1985, 40–63.
Erős F. Zsidó identitás a mai Magyarországon. In A Magyar Pszichológiai Társaság VII. Országos Tudományos Konferenciája 2., Tematikus vitaanyagok. Budapest: MPT, 1985, 387–391.
Erős F. Megtörni a hallgatást. In Múlt és Jövő. Zsidó kulturális antológia. Budapest: Múlt és Jövő, 1988, 19–27.
Erős F. – Kovács M. M. – Kashti, Y. (szerk.) Zsidóság, identitás, történelem. Budapest: T-Twins, 1992.
Erős F. A zsidó identitás szerkezete Magyarországon a nyolcvanas években. In Erős F. – Kovács M. M. – Kashti, Y. (szerk.) Zsidóság, identitás, történelem. Budapest: T-Twins, 1992, 85–97.
Erős F. – Ehmann B. Az identitásfejlődés tükröződése az önéletrajzi elbeszélésben. In Erős F. (szerk.) Azonosság és különbözőség. Tanulmányok az identitásról és az előítéletről. Budapest: Scientia Humana, 1996, 96–113.
Erős F. Az identitás labirintusai. Narratív konstrukciók és identitásstratégiák. Budapest: Janus – Osiris, 2001.
Erős F. A zsidó identitás „felfedezése” Magyarországon a nyolcvanas években. In Bárdos K. – Erős F. – Kardos P. (szerk.) In memoriam Virág Teréz. Budapest: Animula, 2003, 53–58.
Erős F. – Kovács A. – Lévai K. Comment j’en suis arrivé a apprendre que j’étais juif? Actes de la Recherche en Sciences Sociales, No. 56. Mars, 1985, 63–68.
Erős F. The holocaust and its aftermaths: Patterns of Jewish identity in Hungary. In European Association of Experimental Social Psychology. 7th East–West Meeting: Values, norms, expectations and their violation. Abstracts. Graz, 1986
Erős F. – Kovács A. – Lévai K. Wie ich schliesslich gemerkt habe, dass ich Jude bin. Interviews mit ungarischen Juden aus der Nachkrieggeneration. In Babylon. Beitraege zur jüdishen Gegenwart. Frankfurt am Main, Heft 3, 1988, 65–79.
Erős F. – Kovács A. – Lévai K. How did I find out that I was a Jew? Interviews. Soviet Jewish Affairs, vol.17. No.3., 1987, 55–66.
Erős F – Kovács A. The biographical method in study in Jewish identity in Hungary. In Hofer, T. – Niedermüller, P. (szerk.) Life History as Personal Construct (Performance). Budapest: MTA Néprajzi Intézete, 1989, 345–357.
Erős F. After Assimilation. Hungarian Jews today. Jewish Socialist, No. 13, Summer, 1988, 19–21.
Erős F. Narusity molcsanyije. (Problemi evrejszkoj identifikacii poszle „holokauszta”). Vengerszkij Meridián, 1, 1991, 13–24.
Erős F. The Construction of Jewish Identity in Hungary in the 1980s. In Kashti Y. – F. Erős –Schers D. – Zisenwine D. (szerk.) A Quest for Identity. Post War Jewish Identities. Tel Aviv: Tel Aviv University, Studies in Jewish Culture, Identity and Community, School of Education, 1996, 51–70.
Erős F. – Ehmann B. Jewish identity in Hungary: a narrative model suggested. In Hadas M - Vörös M. (szerk.) Ambiguous Identities in the New Europe. Budapest: Replika Circle, 1997, 121–133.
Erős F. – Vajda J. – Kovács É. Intergenerational responses to social and political changes. Transformation of Jewish identity in Hungary. In Danieli Y. (szerk.) Intergenerational Handbook of Multigenerational Trauma. New York: Plenum Press, 1998, 315–325.
Erős F. – Ehmann B. Jewish identity in Hungary – a narrative model. In László J. – Rogers W. S. (szerk.) Narrative Approaches in Social Psychology. Budapest: New Mandate, 2002, 121–132.
Erős F. Identity discourses and narrative reconstruction after the holocaust. In László J. and Wagner, W. (szerk.) Theories and Controversies in Societal Psychology. Budapest: New Mandate, 2003, 193–206.
Kovács A. Identitás és etnicitás. Zsidó identitásproblémák a háború utáni Magyarországon. In Erős F. – Kovács M. M. – Kashti, Y. (szerk.) Zsidóság, identitás, történelem. Budapest: T- Twins, 1992, 97–113.
Kovács A. Changes in Jewish identity in modern Hungary. In Webber, J. (szerk.) Jewish Identities in the New Europe. London – Washington: Littmann Library of Jewish Civilization, 1994, 150–160.
Kovács A. Anti-Semitism and Jewish Identity in Post-Communist Hungary. In Braham, R. L. (szerk.) Anti-Semitismus and the Treatment of the Holocaust in Postcommunist Eastern Europe. New York: Columbia University Press, 1994, 125–142.