A gyűjteményben található dokumentumok 3 iskolatípust képviselő 7 iskolából, az 1972/73-as tanévben felvettek köréből származnak. A többlépcsős kutatásban a kerület tanulóiból 991 fő vett részt, közülük 331 fő került be a mintába, akiket négy típusba soroltak a kutatók.

Az alsó és felső tagozatosok mobilitásáról rajzos formában gyűjtöttek információt, az iskoláikról alkotott véleményükről szövegesen számoltak be a diákok, míg az iskolák belső rétegződéséről néhány pedagógus megkérdezésével tájékozódtak.

Ladányi és Csanádi vizsgálatainak tanulságai végső soron elvezettek az iskolák körzetesítésének eltörléséig, a kisegítő intézmények megszűntetéséig.

Ez az 1974-1977-ben, szegregált iskolai környezetben végzett kutatás máig mintaértékű. A cél az volt, hogy megismerjék az alsó tagozatos gyermek attitűdjét, véleményét a környezetükről, iskolájukról, elképzeléseiket a jövőbeli lakhatási körülményeikről. A kutatás három kérdésére – 1. Hol laksz? 2. Hol fogsz lakni 10 év múlva? 3. Hol szeretnél lakni 10 év múlva? – 3 rajzban „válaszoltak” a gyerekek.

A nemzetközi standardokat követő, gyermekrajzok elemzésén alapuló vizsgálati módszer (Koch-féle fateszt, ház-fa-ember rajz, Cormann-féle családrajz, és mindenek megismétlése a 10 évvel későbbi elképzelt, illetve vágyott állapotot megjelenítve) revelációként hatott a hazai empirikus társadalomkutatásban. Ezen a ponton kapcsolódott be Gerő Zsuzsa (1940-1999) gyermekpszichológus a munkába, aki egyedülálló módon elemezte a gyermekek élményeinek elaborációs folyamatait és grafikus kifejeződési sajátosságait, a gyermekrajz esztétikumát és keletkezési folyamatát.

A kutatásból 232 dokumentum került az Archívumba, de az egy tanuló 3-4 rajzot is készített, ezért a feldolgozott rajzok száma mindösszesen 774 db.